Elhunyt Serédi Béla
Búcsúbeszéd
Serédi Béla (Budapest, 1930. 04. 11.–Budapest, 2014. 11. 30.) társelnökünket
Prof. Dr. Gálos Miklós, az SZTE Kő és Kavics Szakosztály elnöke búcsúztatta
2014. december 29-én, a Budapest Zuglói Szent Család plébániatemplomban.
Kedves Béla! Barátaid, munkatársaid, a Téged tisztelő gyászolók és a Szilikátipari Tudományos Egyesület nevében, melynek örökös tagja, a Kő és Kavics Szakosztálynak több cikluson át elnöke, majd az Egyesület társelnöke voltál, és szerényen említve magamat, aki hosszú időn keresztül az egyesületi életben közvetlen munkatársad és barátod lehettem, állok itt, hogy búcsúzzak tőled.
Amikor búcsúzunk Tőled, illene felemlíteni életpályád tényeit. A születésedtől halálodig terjedő 84 gazdag év felidézése az életpályádat méltató laudációk feladata és a szakmai folyóiratok hasábjain bizonyosan megjelenő dokumentációk lesznek. Mi, akik most itt búcsúzunk Tőled, életutad egyes szakaszait tudjuk felidézni. Ezekből a közös emlékekből bizonyossággal állíthatom, hogy bennünk a Te személyiséged legfontosabb, meghatározó jegyei állnak össze. Ezek a búcsúzó személyes érzésein keresztül felvillantva: a szakmaszeretet, a kőbányászat, az építőkő-iparág iránti elkötelezettség, a szakmai becsület és alázat, valamint a személyi habitusodból fakadó alaposság.
A szakmaszeretet. Mint fiatal gépészmérnök az egyetem elvégzése után tervezőirodában tapasztaltad meg azt, hogy az egyetem csak jogosítványt ad szakmai életed viteléhez. A Téged tanító, a Benned bízó kollegák irányítása, az ő bizalmuk egyengette szakmai utadat a kőfeldolgozás gépészeti technológiai folyamatainak megismeréséhez és ismereteid kiteljesedéséhez, szaktekintéllyé válásodhoz. Bizonyítja kollegáid és feletteseid jó emberismeretét, hogy Téged magasabb, irányítói munkakörbe emeltek.
A kőbányászat, az építőkő iparág iránti elkötelezettség. Az 1963-tól 1991-ig, azaz nyugdíjba vonulásáig tartó 40 éves időszakban a különböző nevű, de azonos tevékenységet folytató minisztériumokban az építőanyag-ipar fejlesztésének irányításában vettél részt. Az iparpolitikai célok kidolgozásában, a különböző célprogramok koncepciójának összeállításában vettél részt, és az ásványi nyersanyagok termelésének és az ezzel kapcsolatos kutatások irányítását végezted. Tevékenyen vettél részt a nemzetközi Szilikátipari Konferenciák (SZILIKONF) szervezésében. Nyugdíjba vonulásod előtt, még tevékeny részese lehettél az építőanyag-ipar szerkezeti átalakításának. Megérhetted, hogy az építőkő bányászat és feldolgozás a bányászati tevékenységek között jelentősen felértékelődött.
Az iparág iránti elkötelezettséget mutatja, hogy a Szilikátipari Tudományos Egyesületnek 1954. évtől voltál tagja. A Kő és Kavics Szakosztálynak több cikluson voltál elnöke, majd az Egyesület társelnökévé választottak. Ebben a tisztségedben sem feledkeztél meg a Szakosztály patronálásáról. A Szilikátipari Tudományos Egyesület örökös tagja vagy, és több kitüntetésed mellett, érdemeid elismeréseként a Szilikátiparét Emlékérem birtokosa voltál.
Szakmai becsület és alázatosság. Szakmai munkádhoz kapcsolódóan, a szakma iránti alázattal vettél részt az iparágban folyó szabványosítási munkában. Egy voltál a tagok között a Magyar Szabványügyi Testület építési kőanyagokkal foglalkozó szakbizottság munkájában. A bizottság elnökeként, mi bizottsági tagok, sohasem éreztük diktatórikus vezetésedet. Az ezerkilencszázhetvenes évektől indulóan az új magyar szabványrendszer kidolgozása, majd a kilencvenes évektől, a kor kihívásainak megfelelően, európai termék- és vizsgálati szabványok bevezetése irányításoddal harmonikusan történt meg.
Személyi habitusodból fakadó alaposság. Az emlékezés legnehezebb és számomra legszemélyesebb érzéseket kiváltó része búcsúzásomnak. Kedves Béla, a szó jó értelmében igazi „minisztériumi ember” voltál. Tudtál a paragrafusok sűrűjében eligazodni, tudtál a rendeletekben megtalálni azt, ami számunkra fontos, tudtál ötleteket adni, hogy mit érdemes tennünk, hogy Egyesületünk élete folyamatosan biztosított legyen. A Szakosztály által szervezett bányalátogatásokon és az ottani megbeszéléseken, valamint a Kő- és Kavicsbányászati Konferenciákon, a Kőbányász Napokon éveken keresztül levezető elnökként személyesen is tudtál szólni mindannyiunkhoz.
Köszönet mindazért, amit Tőled bölcs tanácsaidért, iránymutatásaidért, csendesen elmondott feddéseidért kaptunk. Hiányozni fog kedves hangod, amikor felhívtunk, és a telefonban barátságosan megszólaltál: „halló-halló-halló”.
Mi, akik most itt megrendülten állunk ravatalod előtt, mondhatom mindannyiunk nevében, de a Rád emlékező KÖVESEK nagy családja nevében is bizonyságot tehetek, hogy mindaz, amit Tőled, személyiséged kisugárzásán keresztül kaptunk gondolatainkban, tetteinkben továbbél. Te úgy éltél, ahogyan Széchenyi szépen megfogalmazta: „tevékenykedni kell szüntelen”, és ezt az iránymutatást életed minden tettében tovább is adtad.
Köszönjük életed, munkálkodásodat, az értünk végzett munkádat, életed minden kincsét.
Kőbányász köszöntéssel búcsúzunk: SZERENCSE FEL! Nyugodj békében!