Elhunyt Opoczky Ludmilla
Megrendülten tudatjuk, hogy Prof. Dr. Opoczky Ludmilla a Cementipari Kutató-fejlesztő Kft. alapítója, korábbi ügyvezetője, tudományos igazgatója elhunyt.
A magyar cementipar meghatározó személyiségét, a Cemkut alapítóját veszítettük el.
Színes szakmai életét, munkásságát vegyészmérnöki diplomával alapozta meg Moszkvában. Majd Magyarországon folytatva életét 1969-ben az MTA kémia tudományok kandidátusa lett, 1983-ban kiérdemelte a kémia tudományok doktori címét, majd 1986-ban a Veszprémi Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. 1958-tól egészen 1991-ig a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben (SZIKKTI) dolgozott, majd az ő kezdeményezésére a Magyar Cementipari Társaságok a SZIKKTI Cementkutató Osztály bázisán megalapították a Cementipari Kutató-fejlesztő Kft.-t (CEMKUT Kft.), melynek 1991-94 között ügyvezetője, majd tudományos igazgatója lett. Később, amíg egészsége engedte tudományos tanácsadóként segítette a CEMKUT Kft. munkáját.
Közel fél évszázados kutatói tevékenysége során számos cementkémiai- és technológiai kérdéssel foglalkozott alap, alkalmazott és műszaki fejlesztési szinten. Legjelentősebb, nemzetközileg is széles körben ismert tudományos eredményei a finomőrlést kísérő fizikai-kémiai és mechanokémiai jelenségek és a részecske-kölcsönhatás tanulmányozása, az aggregáció, agglomeráció értelmezése, valamint a felületaktív anyagok őrléstechnikai jelentőségének felismerése, hatásmechanizmusának tisztázása. Kiemelten foglalkozott a cementipart érintő őrléselméleti és őrléstechnikai kérdésekkel. További fontosabb kutatási témái voltak a cementgyártás CO2 emissziójának csökkentésére irányuló komplex kutatások, ezen belül is elsősorban az alternatív anyagok cementipari hasznosítása, valamint a környezetbarát többkomponensű cementek fejlesztése. Emellett különleges tulajdonságokkal rendelkező cementeket is fejlesztett speciális felhasználási célokra. Kutatási eredményei megalapozták a mesterséges eredetű cement-kötésszabályozó anyagok felhasználását és a kromátszegény, ill. kromátcsökkentett cement előállítását a hazai cementiparban.
Számos elismerést kapott: az MTA Nívódíját 1991-ben, Eötvös Loránd-díjat 1998-ban, Szilikátipari Emlékérmet 2000-ben, Magyar Cementiparért Kitüntetést 2003-ban, ugyanebben az évben Pro Facultate Rerum Metallicarum emlékérmet. Fáradhatatlan szakmai közösségi munkájának része volt az MTA Szilikátkémiai Munkabizottsági elnöki tisztsége 1983-95 között, 1995-től az MTA Anyagtudományi és Szilikátkémiai Munkabizottságának, 2005-től az MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottságának tagja volt. Az SZTE örökös tagja, az Építőanyag Szerkesztőbizottságának tagja volt.
Tevékenysége korszakalkotó volt a cementipar történetében, egy egész szakma, iparág fejlődését határozta meg. Érdeklődő, újdonságokra nyitott szakember volt, aki méltón és felelősséggel vitte tovább mindazt, amit elődei, tanítói és tanárai megtanítottak számára. Akik kinyitották számára azt a kaput, amin ő belépett, és saját kezdeményezőkészségével, tudásával, éleslátásával, mestereinek tanítását alkalmazva újat alkotott. Bátran, kísérletezően, nyitottan az újra, így felbecsülhetetlen az a tudás és tapasztalat, ami a szinte utolsó pillanatig dolgos évtizedek során felhalmozódott. Szakmai tevékenysége mellett elhivatottsága, embersége, bölcsessége és kitartása is méltó példaképpé emeli.
Temetése 2015. január 14-én volt.
Magyar Cement-, Beton-, és Mészipari Szövetség